Illyés Gyula Összes Versei
A szép, a jó, a hasznos, mihelyt elkészül, az élethez áll. Minden jó mű egy-egy szabadságharcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál! Illyés Gyula: SZÁMADÓ Őszül hajam, mélyülnek a redők. Több egyre köröttem a fiatal. Vakoskodván érzek szomjú erőt, legyek a legmesszebblátó magyar. Lappangó juhász-számadói gond susogja, nem mehetsz még, munka vár. Őriznem kell egy nem-enyém vagyont. Rám néz egy jégverés-csöpülte nyáj. étszóratván, ős lápokba vonult hite-konok község hű papjaként (kit azzal áld, amivel ver az Úr! ) templomtalanul, palásttalanul (s vívódva folyton, mit hoz ránk az ég) kell osztanom úrvacsorát s ígét! Illyés Gyula: Családi ékszer Volt gyűrűm, órám, láncom... rendre mindet elvesztettem. Kincsül ezt forgatom: húztuk anyánkat szánkón a havon a tó felé; jegén apánk keringett. Illyés Gyula: Egy jót lélekzeni Egy jót lélekzeni, tán még segíthetne. Belélekzeni a kék fellegekbe. Beinni a mennyet, azt a habos távolt. A tüzet a napból, mint egy jó pohár bort. Estéli mezőkről a harmatos zöldet.
Szerelmes versek - Illyés Gyula versek
Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban. Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban. Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek, s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet. Mit el nem értünk, külön tévelyegve; talán egy kis fészek adja meg nekünk, hol ajk az ajkon egymást átölelve, nevetve-sírva boldogok leszünk.
Mario
Szelek síkosságát, a holdból a csöndet. Az egészből azt a rejtező langy titkot. Az altató istent, akit már gyanítok - Illyés Gyula: "VANNAK ITT? " Nem az énekes szüli a dalt - A dal szül, az nevel: vezet! Nem éneklek rég, dalom elhalt. Tévelygek, esti köd temet. Nem éneklek, hát nő szakadva körül az éj. Hol is vagyok? Csak egy "Van itt? " ha fakadna vén számról - tán választ kapok. Emberit? nem-emberit? - Vissza ver valamit, ami kerít: a Fal, a Hegy. Eligazítja a dalra-bátrak lépteit. Szivemből csak annyit eressz ki éneket, öregség - halál: próbáljon visszhanggal felelni, hol most járok, a zord határ. Dalom ujjbögyeivel, rosszra neszelő vak, tapintgatok eladdig, hol csillag a morzsa, hogy hol vagyok, hol is vagyok. Illyés Gyula: Nincs közel még... Nincs közel még a szél, de már ebfülként föláll a nyárfa csúcsán egy levél a hírrel: ősz! tél! végveszély! És - ragyog észbontóbban csak a táj, épp attól, hogy csupán a két vén, a némává dermedt fa és én tudjuk: itt a halál. Illyés Gyula: A recsegő ág... A recsegő ág szava kell nékem, a recsegő ág nagy jajszava a szélben, azt az én torkom fújná serényen.
Kiért sarat, fagyot nem kell immár tűrni, ó, drága szerelmem, gyerünk lefeküdni, nem a mi világunk, mi odaki most van! Egymással, egymásban hív nyarat keresni, most jó szerelemmel igazán szeretni, félig itt a földön s félig már álomban. Illyés Gyula: Fagyhidegben, lángmelegen A karácsonyi ünnepek, az iskola- szünet alatt is fagy-hideg volt a mindig fűtetlen tiszta szoba. Megjöttem este. A frissen húzott ágynemű közé rakta az épp kisült négy kenyeret jószívű-eszű nagyanyánk. Soha otthonibb fekhelyet! Szürcsölt minden pórusom mennyei meleget! S milyet aludtam! Noha - vagy épp azért talán - a rokkant nyoszolya, mely ott a zúgban állott, az volt a mindenkori hideg ágy... Ott terítettek ki nem is rég egy ómamót. Eszembe jut: most megy át rajtam az a különös kettős érzelem - tárgyilagosan most emlékezem, milyen is volt tűz-melegen jéghidegben pihenni a vak síri sötétben (két-tányérú mérlegen? ) míg a messzi világ is így eloszlott, mint az az enyhe füstszag a lecsavart lámpából, mely még petróleumos volt.
Illyés gyula szerelmes versei
- Velence treviso szállás
- Albánia tengerpart térkép
- Illyés gyula szerelmes versei
- Illyés gyula összes versei anna
- Illyés gyula összes versei ut
- La strada cipő de
- Illyés gyula összes versei a la
- V mint viktória 1. évad 5. rész videa
- Illyés gyula összes versei ne