Mr Robot 1 Évad
Emiatt úgy is érzem még mindig, a Mr. Robotban hatalmas ambíció van, látja a maga előtt álló lehetőségeket, de mintha csak egy Y-generációs fiatal lenne, ez a rengeteg opció és a kultikussá válás potenciáljából eredő nyomás egyszerűen összeroppantja. Belekóstol mindenbe, tanácstalanságában kicsit újrahasznosítja a szülői mintákat is (ami itt az ezredforduló klasszikusait jelenti), elköteleződni viszont semmi mellett nem tud, döntései között pedig van bőven jó és rossz is. Emiatt nehéz is értékelni a Mr. Robotot, nem lehet róla egyértelműen kijelenteni, hogy borzasztó vagy zseniális sorozat, mert mindkettőből van benne bőven. De igazából még azt sem mondanám, hogy egy sorozat lenne, hiszen a 10 rész alatt ebből is legalább 5 különbözőt láttunk, mindfuck és cyberthrillertől Amerikai pszichó remake-en át hackeres Fight Club és Dexter utánérzésig. És tulajdonképpen az évadzáró sem volt más, mint egy újabb teljesen random felvonás egy végeláthatatlan, mégis igazából soha el nem kezdődő történetfolyamban, amelynek se eleje, se vége, csak létezik és kísérletezik rendületlenül.
Mr robot 1 evad 1 resz indavideo
A Mr. Robot részről-részre más mellékkaraktert húzott elő, és sokszor olyannyira őket állította a fókuszba, hogy hangsúlyosabbakká váltak Elliotnál. Ami rögtön az első nagy gyengesége is az évadnak: a szintén nem túl újszerű Patrick Bateman-utánérzésekből megkomponált Tyrell Wellicket kivéve senki nem tudott felnőni a főhőshöz, és általában valami teljesen jelentéktelen eseménysort láthattunk, amikor éppen velük foglalkozott az alkotás. Természetesen valamennyire törvényszerű is, hogy 1-1 epizód alatt nem lehet megfelelő színvonalú karakteríveket építeni addig a háttérben álldogáló figurákra, elvégre nehezen tudnék olyan sorozatot mondani, amelyet ne húztak volna le ezek a döntések, a Mr. Robot bűne azonban ezzel kapcsolatban is az, hogy folyamatosan változó és egy évad távlatából különösebb céllal nem rendelkező szakaszokat eredményezett, amikor Esmail valakit előrántott Elliot árnyékából. De maga a főhős is mindig más oldalát mutatta a széria során, és lett egy (írói szempontból) határozott utat bejáró karakter helyett egy folyamatosan változó kaméleon, aki még egyik ponton a társaságtól betegesen rettegő, visszahúzódó kocka, máskor viszont már egy elvetemült hackergárda bátor vezetője.
A nyár, de talán az év legjobb újonca. Tippre az elején még a csatorna sem tudta, hogy milyen aranybányát fogtak. A USA a sok buktáról, meg a Burn Notice-ról, a Psych-ról, a Monkról vagy a Suitsról lehetett eddig ismert, erre most olyat tettek az asztalra, amit talán még az HBO is irigyelhetne. Bár szerintem nem mindenki kenyere, viszont ha elnézzük a Mr. Robot inspirációit, akkor könnyebben belőhető, hogy kinek érdemes belenézni. Egyrészt Fincher munkásságából merítettek, hiszen van itt Fight Club, Seven és The Game, plusz a sebezhető hacker figurával a The Girl with the Dragon Tattoo is feldereng, bár ott az eredeti film és könyv nyilván ugyanolyan múzsának számíthat. A vállalati oldalhoz pedig egyértelműen az American Psycho-ból kölcsönöztek. Néha mintha Patrick Bateman mászkált volna a képernyőn (úristen milyen durva sorozatot csinálhatnának abból, vagy a Glamoráma könyvből). Ezeket nem úgy kell elképzelni, hogy hommage mániával csináltak egy utalgatós sorozatot, amit meg kell kajálnunk, hanem szellemiséggel akartak közéjük tartozni, hasonló fajta szórakozást nyújtani, mint azok a filmek.
És basszus, sikerült is. A Mr. Robot története nagyjából úgy foglalható össze, hogy van egy hacker, akit besoroz a tagjai közé a FSociety hacker csoport. A céljuk eltörölni mindenki adósságát, az E(vil) Corp. emberekről tárolt adatait megsemmisítve. Az előbbi csak a főbb szál, amire szépen lassan elég sok mindent ráfűztek. A legfontosabb természetesen a főszereplő, Elliot érzelmi utazása lett. Ahogy az évad során folyamatosan ráébred, hogy milyen helyzetben van szellemileg, miközben ugye egyre komolyabb bűntényekbe keveredik a nagy hack kivitelezéséhez. És ezt fantasztikus nézni. Amit leírtam abból valami hatalmas gagyi is születhetett volna, azonban a Mr. Robot mégis működik. A sikerhez az egyik alkotóelem mindenképp a főszereplő Rami Malek, aki olyasvalakit alakít, aki Aspergeres tüneteket produkál, azonban a készítők a legtöbb ehhez kapcsolódó klisét kidobják az ablakon. Olyasmire gondolok, hogy nincsenek furcsa fizikai megnyilvánilásai, nem akad bele mozdulatokba vagy szövegekbe. Egyszerűen csak tágra nyitja a szemét és kimutat mindent, amit a szerep elvár.
Mr. Robot online sorozat 04. évad - SorozatBarát Online
A másik hatalmas pozitívum pedig a megvalósítás. Jó a rendezés, fantasztikus zenéket választanak végig, legyen az pop vagy klasszikus, és úgy van fényképezve, mint kevés sorozat a tévében. Engem már azzal megnyertek, hogy tele tették negatív terekkel a képkivágásokat, és nem használták a tipikus "2 ember beszélget úgy, hogy az egyik arcát mutatják, miközben a másik válla belóg"-snitteket. Persze ez sem véletlenül népszerű technika, viszont tévében, ahol kevés a nagytotál, egy kicsit unalmas már. Hát a Mr. Robot nem tökölt, megoldották máshogy. Nem elég, hogy a megvalósításban nagyot dobtak, mint mondjuk a True Detective tavaly, de az egyik legolcsóbb húzásból előnyt kovácsoltak. Igen, a narrálásról van szó. Nem véletlenül számít olcsó írói húzásnak, hiszen többnyire ócska magyarázkodás lesz belőle. Persze lehet jól használni, és a Mr. Robotban sikerült is. Másfajta bevonása ez a nézőknek. Intimebb viszony, hogy a főhős végig hozzánk, nézőkhöz beszél afféle képzeletbeli barátként kezelve minket, kérdéseket tesz fel nekünk, és ez leginkább a finálé előtti részben teljesedett ki.
Az Y generációs Harcosok klubja, ahol egész estés film helyett sorozat formát kapunk. Kicsit jobbak a vágások, ugyanaz ellen a rendszer ellen lázadunk még mindig, csak más a díszlet, okosabbak a telefonok, stilizáltabbak az életviszonyok és már egyre kevésbé vagyunk meggyőzhetőek arról, hogy valóban akarjuk e ezt a forradalmat ami valami láthatatlan, de a hétköznapjainkba szivárgott korrupt hatalom ellen irányul. A Mr. Robot egy meglehetősen friss sorozat, amit az USA Network vetít. Úgy látszott most valami nagyon egyedi fába vágták a közmondásos fejszéjüket az új dráma-thrillerükkel, ami egy öntörvényű számítógépzseniről szól, aki meghackelni készül minden mocskos nagyvállalatot, hogy ezáltal kitörjön egyfajta III. világháború, csak a fegyverek ravaszai helyett a klaviatúrákon izzadnak az ujjak. Az üzenet nagyon egyszerű, nyersül őszinte és könnyen befogadható, azonosulási alapnak pedig olyan szinten kiváló, hogy a könny is kicsordul tőle örömében: "FUCK SOCIETY" Persze nem most látunk először spanyolviaszt, számtalan mennyiségű mozgóképes dolgozta már föl ezt az életérzést.
A sorozat egyik problémája a fiktív részek, hallucinációk voltak, amikből néha egész egyszerűen csak túl sok van és egy borzasztóan olcsó eszköznek tartom. Nagyon egyszerű mindenféle felelősség nélkül összezavarni a nézőt olyan jelenetekkel, amikre később azt mondhatják, hogy ezek csak a képzelet szüleményei voltak. Aztán a karakterek néha zavaróak lettek, túl klisésre sikerültek, emiatt egysíkúak, amiből egyenesen következik, hogy túl kiszámíthatóak, velük együtt pedig a cselekedeteik is. Ráadásul ami a legszembetűnőbb, hogy nincs meg a szereplők között a kémia. Nagyon határozott mozdulatokkal lettek kiválogatva, de mintha megfeledkeztek volna arról, hogy milyenek lesznek együtt. Elég ha csak arra gondolok, hogy a The Killing ben milyen volt Linden és Holder párosa, aki szavak nélkül is gyönyörűen olvadtak egy párosba, de itt ez nincs meg. A legnagyobb szerencsénk tényleg az, hogy Rami Maleket ( Házi Háború, Éjszaka a Múzeumban) kérték föl a főszerepre, aki nem átlagosan szépfiú, de nem lehet nem őt figyelni.
Bár mindenki tisztességesen játssza a rá szabott szerepet, muszáj kiemelni a Tyrell Wellicket alakító, svéd származású Martin Wallstörm, aki a második legélvezhetőbb színészi alakítást nyújtja és nem feltétlenül csak azért, mert kellően érdekes a karaktere; ugyanilyen jól működik Mr. Robot szerepében Christian Slater is. Sam Esmail társadalomkritikája a Mr. Robottal elsőre sablonosnak tűnhet, de nem tud unalmas lenni a téma az aktualitása miatt. A sorozatok meg sokat változtak az utóbbi évtizedekben, ez már nem az a korszak, amikor belelóg a dél-amerikai szappanopera kiélt-fejű szépségkirálynőinek arcába nagymamám horgolt terítőjének a sarka. Nagyobbat szólnak, mondani akarnak valamit; jelen esetben csak annyit, hogy Fuck society, de ez egyáltalán nem baj. Hozzászólások hozzászólás
- Sorozat: Mr. Robot - 1. évad - Smoking Barrels
- Modern rabszolgasági törvény nyilatkozat | Low & Bonar
- Michael jackson vitiligo betegsége
- Magyar tv sorozatok 2018 date
- Az sem gond, ha beleszakad a feje – tények és tévhitek a kullancsról - Debrecen hírei, debreceni hírek | Debrecen és Hajdú-Bihar megye hírei - Dehir.hu
- Miki egér farsangi jelmez
- Minecraft letöltés lagcraft
Mi meg elhittük neki. És mi más lehetne jobb téma az aktuális kor elleni lázadásnál, hiszen én például megnyitom a csapot és folyik belőle a víz, közben pörög a vízórám, a világ másik felén szomjan halnak a csecsemők, egy felsőbb réteg meg olyan import ásványvizet szürcsölget, ami márkájának a nevét valószínűleg akkor sem tudnám helyesen leírni, ha rágugliznék. Ki ne érezné, hogy valami nincs rendben a világgal ilyen folyamatok láttán. A középosztály meg könnyen lázad, mert van rá ideje a multik szürke árnyékában, amit ők maguk tartanak életben. Azonban kifejezetten radikális mozdulatok nincsenek. Eszmék és találgatások végtelensége, egy szövevényes világ, egy olyan számítógépekbe kódolt társadalomban, ahol már minden virtuális térben történik. A Mr. Robot főszereplője pontosan ennek a színtérnek a katonája. Elliot (Rami Malek) könnyen igazodik ki ebben a világban, bár megváltoztatni nem tudja, de mindenkinél egyszerűbb a dolga, ő ugyanis egy számítógépes zseni. Hősünk azzal tölti idejét, hogy meghackkel embereket, így nem maradnak számára titkok; tudni fogja hogy mire költöttük a fizetésünket, az anál-szexes pornót preferáljuk e vagy sem, illetve kivel és mit leveleztünk… Elliot azonban híján van a szociális képességeknek; amennyire magabiztosan mozog a számítógépes valóságban, annyira esetlen a kézzel fogható realitásban.
A történet elején meghackelik Elliot munkahelyét, amiről kiderül, hogy egy személyesen neki szánt üzenet volt valójában. Ezután felkeresi őt egy csoport, egy magát Mr. Robotak nevező idősebb férfival az élen, akik egy pénzügyi válság előidézésén szervezkednek ami által minden adósságot eltüntetnének a virtuális színtérből és egy hatalmas történelmi vagyon-újra-elosztást idéznének elő. Közben persze Elliotot az a paranoia kísérti, hogy valaki követi őt, és ez be is igazolódik amikor a tönkretenni kívánt cég kisfőnöke magához rendeli őt. Innen indul be a történet annak mentén, hogy Elliot egyre több és veszélyesebb helyzetbe keveri magát mindkét oldalon. Szóval volt itt cliffhanger, egy beteges módon szexi főszereplő, egy érdekes történet, egy jó téma, gyönyörű vágóképek New York-i díszletben, jó szövegek és állítólag az egész hackkelés is sokkal hitelesebben van megcsinálva, mint az ezelőtt ezzel foglalkozó filmekben/sorozatokban. Azonban a kezdeti káprázatosság után a következő részek izgalma csökken és kidomborodnak a hibák a sorozatban, pedig csont nélkül rendelték be a második évadot.